Vége lett a sulinak és este Aishaval megbeszéltük, hogy át jön. Hazafelé a rövidebb úton mentem amibe beletartozott a régi ház is ahol Paul és Ashly lakik. Az épületet kívülről égetett vörös tégla borította. A ház udvara maga volt a paradicsom, elején egy kis patakocska csörgedezett és egy szomorú fűz állt. Hátul egy pavilon volt és egy nagy terasz nyílt rá. Egy idő után észrevettem, hogy egy helyben állok és a házban gyönyörködöm. Hirtelen valami megkarmolt. Ránéztem a kezemre és láttam, hogy nagyon vérzem. Elkezdtem szaladni, de még egyszer megkarmolt.A fehér nadrágom vérben úszott.Aztán a ház kapuja elé értem. Nem lenne szabad, de meg kell tennem, így hát becsengettem. Az ajtó nyílt és én lihegve elkezdtem hadarni:
-Kérlek segíts, valaki megtámadott!-mondtam.
Ránézet a vérző karomra. Mintha ideges lenne vagy nem bírja a vért az egész teste megfeszült.
-Kérlek....
-Rendben gyere be- és kitárta az ajtót.
De én ahelyett,hogy rögtön bementem volna, Paul nyakába ugrottam, mert a hátam mögül vicsorgást hallottam. Meglepetésemre Ashly volt az és olyan pózban volt mint ha mindjárt megtámadna. Paulra néztem és ő meg a húgára. Csalódotság volt Paul szemében és a húga látta ezt ezért elfutott, de nem az volt benne az érdekes, hogy elfutott, hanem az, hogy gyorsan. Olyan gyorsan, hogy a szemem csak egy csíkot látott. Kikászálódtam Paul karjaiból és ránéztem.
-Jobb ha be jössz Kendra.
-Oké- éreztem, hogy ez egy hosszas beszélgetés lesz.
Leültünk a kanapéra és belekezdett.
-A húgom csak félt engem.
-Látom, de mért is?
-Hát...mi nem azok vagyunk akiknek látszunk.
-Ezt, hogy érted?- és láttam, hogy ennek nem lesz jó vége.
-Mi...hát mi....
-Igen ti, mik vagytok ti?
-Vámpírok.
Amikor meghallottam a Vámpír szót akkor elsötétült előttem a világ,pánikba estem. Ezek a vámpírok vért isznak és lehet azaz biztos, hogy én leszek a következő. De Paul megnyugtatott, hogy csak állati vért isznak.
-És ittál már ember vért? -kérdeztem reménykedve, hogy nem.
-Igen ittam, de az régen volt.
-Hány éves vagy?
-17.
-Kíváncsi vagyok mióta.
-1890-óta.
-A húgod csak megakart védeni tőletek! -és éreztem, hogy hátrálok kifele a házból.
-Nem, azaz igen, de jobban féltett engem.
Aztán a kilincs a kezembe került és kinyitottam és ott állt Ashly.Fel síkitottam:
-Engedjetek!!
Aztán elrohantam, de láttam a két fél ugyan úgy néz rám: csalódottak voltak. Én mitsemtőrödve rohantam és amikor beérem a házba a biztonságban éreztem magam. Vagyis léteznek Vámpírok, de nem bántanak senkit. Ez megnyugtató, de akkoris félek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése