Boldog Karácsonyt és Kellemes Újévet!

Mindenkinek boldog karácsonyt és sikerekkel teli újévet kívánok!
És egy ajándékot hozok nektek pontban karácsonykor és pontban azaz éjfélkor amikor lesz az újesztendő.
Figyeljétek az időt mert vár a meglepetés!

Szünet

Sajnálom, de így jött össze.
A blog szünetel nem tudom meddig de rengeteg tanulni valóm van.
De látom nem is baj mert nem nagyom olvassátok és vélemény sincs....
De azért aki olvassa annak köszönöm.

6.fejezet-Rettegés

Másnap reggel suliba kellet volna mennem, de tudtam, hogy ők is ott lesznek.Joe már feljött szólni, hogy menjek mert elfogok késni. Regina furcsán bámult, látta, hogy valami nincs rendben. Minden lépésem után remegve néztem körül. Amikor odaértem a sulihoz Aisha futott hozzám.
-Hello!-mondta vidáman.
-Szia!
-Minden rendben csajszi?
Feltűnt neki, hogy nem őt figyelem ha nem a padon ülő két alakot, Pault és Ashlyt.
-Csak nem szerelmes vagy Paulba?
-Mi?-és olyan hangosan mondtam a Mi szót, hogy sokan rám néztek.
-Mért vagy kiakadva?-és furcsáloan rám nézet.
-Nem vagyok kiakadva, de most mennem kell majd beszélünk.
-Oké, szia!
-Szia!
Lassan, de biztosan elindultam a Vámpírok felé. Szörnyű volt még gondolatban is kimondani, hogy Vámpír. Amikor odaértem látszott, hogy mondani szeretnének valamit:
-Megutálhatsz minket, de tartsd titokba a létünket!
Pedig már el akartam mondani Aishanak.
-Kendra itt vagy?-Paul megfogta a kezem.
Úgy hatolt át bennem a szeretet, hogy megfogattam volna, hogy...
-Kendra...
-Igen persze.
Nagyon gyenge voltam, de eltántorogtam a suliig. Egész nap azon gondolgoztam, hogy elmondom Aishanak a titkot és nem érdekel Paul. Félelemből harag lett, hogy a legjobb barátnőmnek nem mondhatok el semmit. Órák után megcsörrent a telefonom, ismeretlen szám.
-Helló?
-Szia Paul vagyok.
-Te honnan tudod a számom?-kérdeztem ráförmedve.
-Ja, benne volt a telefon könyvbe.
-Oké.
-Mit szeretnél?-kérdeztem tárgyilagosan.
-Elhívnálak a presszóba beszélgetni.
-Ugyan miért?-kérdeztem mert volt valami más is a hangjába, valami kimondatlan.
-Nyugi nem azért, hogy egy jót falatozzak...
-Pedig erre gondoltam.-mondtam gúnyosan.
-Sejtettem, akkor jössz?
-Majd meglátom...
-Ok akkor majd hívjál fel.
-Jó szia!
-Helló!
Aishaval megbeszéltem egy találkozót reménykedve hátha tud segíteni.
-Miért volt ilyen sürgős?
-Találd ki..
-Pasi ügy?
-Aha
-Paul igaz?
-Igen.
-Akkor menj el vele, de mi a kérdésed?
-Pont ez. De nem akarok.
-Mért?-nagyon furcsa volt neki a kijelentésem láthatóan
-Mert ő..
-Mi ő leprás?
-Nem.-mondta haragosabban mint akartam
-Akkor nincs itt semmi kérdés, de bocs mennem kell anyáméknak valami konzultáció lesz.
-Ok.
-Akkor szia!
-Szia.
Ettől féltem, hogy ő is azt akarja amit a szívem: Elmenni, de ha tudná, hogy ki ő valójában akkor más lenne a helyzet ez lesz életem legrémisztőbb és legvéresebb randevúja. Sok szerencsét!

5.fejezet-A menekülés

Vége lett a sulinak és este Aishaval megbeszéltük, hogy át jön. Hazafelé a rövidebb úton mentem amibe beletartozott a régi ház is ahol Paul és Ashly lakik. Az épületet kívülről égetett vörös tégla borította. A ház udvara maga volt a paradicsom, elején egy kis patakocska csörgedezett és egy szomorú fűz állt. Hátul egy pavilon volt és egy nagy terasz nyílt rá. Egy idő után észrevettem, hogy egy helyben állok és a házban gyönyörködöm. Hirtelen valami megkarmolt. Ránéztem a kezemre és láttam, hogy nagyon vérzem. Elkezdtem szaladni, de még egyszer megkarmolt.A fehér nadrágom vérben úszott.Aztán a ház kapuja elé értem. Nem lenne szabad, de meg kell tennem, így hát becsengettem. Az ajtó nyílt és én lihegve elkezdtem hadarni:

-Kérlek segíts, valaki megtámadott!-mondtam.

Ránézet a vérző karomra. Mintha ideges lenne vagy nem bírja a vért az egész teste megfeszült.

-Kérlek....

-Rendben gyere be- és kitárta az ajtót.

De én ahelyett,hogy rögtön bementem volna, Paul nyakába ugrottam, mert a hátam mögül vicsorgást hallottam. Meglepetésemre Ashly volt az és olyan pózban volt mint ha mindjárt megtámadna. Paulra néztem és ő meg a húgára. Csalódotság volt Paul szemében és a húga látta ezt ezért elfutott, de nem az volt benne az érdekes, hogy elfutott, hanem az, hogy gyorsan. Olyan gyorsan, hogy a szemem csak egy csíkot látott. Kikászálódtam Paul karjaiból és ránéztem.

-Jobb ha be jössz Kendra.

-Oké- éreztem, hogy ez egy hosszas beszélgetés lesz.

Leültünk a kanapéra és belekezdett.

-A húgom csak félt engem.

-Látom, de mért is?

-Hát...mi nem azok vagyunk akiknek látszunk.

-Ezt, hogy érted?- és láttam, hogy ennek nem lesz jó vége.

-Mi...hát mi....

-Igen ti, mik vagytok ti?

-Vámpírok.

Amikor meghallottam a Vámpír szót akkor elsötétült előttem a világ,pánikba estem. Ezek a vámpírok vért isznak és lehet azaz biztos, hogy én leszek a következő. De Paul megnyugtatott, hogy csak állati vért isznak.

-És ittál már ember vért? -kérdeztem reménykedve, hogy nem.

-Igen ittam, de az régen volt.

-Hány éves vagy?

-17.

-Kíváncsi vagyok mióta.

-1890-óta.

-A húgod csak megakart védeni tőletek! -és éreztem, hogy hátrálok kifele a házból.

-Nem, azaz igen, de jobban féltett engem.

Aztán a kilincs a kezembe került és kinyitottam és ott állt Ashly.Fel síkitottam:

-Engedjetek!!

Aztán elrohantam, de láttam a két fél ugyan úgy néz rám: csalódottak voltak. Én mitsemtőrödve rohantam és amikor beérem a házba a biztonságban éreztem magam. Vagyis léteznek Vámpírok, de nem bántanak senkit. Ez megnyugtató, de akkoris félek.

4.fejezet-Újra a suliban

Eltelt két hónap és mindenki megnyugodtot valamennyire. Én elég jól beletörődtem, de az a találkozás teljesen nyomot hagyott az életemben. Holnap iskola. Remek. Találkozom a csajokkal és amilyen az én szerencsém találkozok Paullal és a húgával. Joe eléggé belejöt a felnötesdibe és láthatóan élvezi, hogy parancsolgathat. De engem nem zavar és jó látni, hogy mosolyog. Ma korán lefekszem, hogy ez a nyáriszünet ne látszodjon rajtam. Másnap reggel korán felkeltem és lementem regglizni.Az asztalon egy levelet találtam amit Joe írt.

Ha felkeltetek csináljatok reggelit. Légyszi Kendra kisérd el Reginát a suliba mert elmentem dolgozni, majd este jövök.
Joe

Megcsináltam a reggelit és felkeltettem Reginát.

-Regina ébresztő!-és elhúztam a függönyét.

-Hol van Joe?-kérdezte álmos hangon.

-A munka helyén. Öltözz fel és gyere reggelizni.

-Jólvan megyek.

Aztán kimentem a szobájából és bementem a szobámba megírni a maradék házimat.
Hallottam ahogy baktat lefelé a húgom és a csörömpölést a konyhából. De én inkább a leckémre figyeltem. Aztán megszólalt a telefonom.

-Hallo?

-Szia Aisha vagyok.

-Ó, hello Aisah, hogy vagy?-kérdeztem vidáman.

-Köszi jól, csak azért hívlak, hogy én megyek érted vagy is készülögy és nicsen kifogás!-nevetett a vonal túlsó végén.

-Jó, de a húgomnak is jönnie kell.

-Rendben, elfér.

-Jó akkor öt perc múlva.

-Oké, szia Kendra!

-Szia!-és letettem.

Lerohantam a táskámmal az emeletről be a konyhába.

-Siess húgi, öt perc múlva fuvar érkezik.

-Ki?-kérdezte Regina tele szájjal.

-Aisha.

-Jó, de fel kell szaladnom a táskámért.

-Rendben, de siess.

Aztán megszólalt a csangő, pont mikor pakoltam be a mosogatógépbe. Aisha volt.

-Szia, gyere be.

-Köszi.-és átöleltük egymást.

-Regina?-kérdezte.

-Még felment a táskájáért.

-Itt vagyok!-jelentette be és átölelte Aishát üdvözlően.

-Szia, akkor mehetünk?

-Igen.

Aztán kimentünk és bezártam a lakást. Amikor kiszáltunk az autóból Regina máris
megtalálta a barátnőit, ugy ahogyan én is. Én igazából nem megtaláltam, hanem lerohantak. Későn jöttünk mert máris becsengettek. Amikor bementünka terembe majdnem hátra estem a meglepetségtől. Ashleyt láttam, Paul húgát. Vagyis ide járnak suliba.

-Kendra minden rendben?-kérdezte aggodalmas képet vágva Aisha.

-Igen.

-Gyere kérjük el az ülésrendet.

-Jól van.

Amikor megláttam kimellé ülök majd elkezdtem szédülni.Nem volt kedves velem Ashley
és nem reméltem jót. Bejött a tanár és lekellet ülni.Ashley olyan szép volt, hogy én elalacsonyodtam mellette. Aztán az történt amire nem számítottam:

-Hagyd békén Pault, mert nagyon begbánod!-mondta ellenségesen.

-De hát nem csináltam vele semmit-mondtam.

-De ne is gyere hozzánk soha többet így is veszélybe sodortad már, kopj le!

Aztán mintha mi sem történt volna ment tovább az óra. Nem értettem. Mit tettem?

3. fejezet - Három nappal a baleset után

A három nap ami eltelt olyan volt mint ha meg állt volna az idő, nem történt semmi. A városi hullaházból telefonáltak, hogy megérkezett anyu és apu holtteste. Joe jól tartotta magát a telefonban, de mikor letette akkor egyenesen bement a szobájába és teljesen letargiába esett. Én nem tudtam se sírni, se nevetni. A húgom nagyon furának tartott minket, de mi csak azzal magyaráztuk:

-Majd megtudod.

Joe egyik nap felhívta a rokonokat a hír miatt és, hogy szívesen látjuk őket. Én Aishát hívtam fel mert Joe megengedte, hogy eljöjjön. Aisha már tudta a hírt:

-Szia, Kendra vagyok!-mondtam még mindig lehangoltan.

-Helló - és egy nagy sóhajt hallottam a vonal túlsó feléről.

-Jobban vagy? - kérdezte eggyütérző hangon.

-Kicsit.

-Mért hívtál? - kérdezett rá a lényegre.

-Megszeretnélek hívni a temetésre, eljössz?

-Persze és köszönöm a meghívást.

-Szívesen, szia!

-Helló!

Leraktam a telefont és amikor meg fordultam Reginát láttam a hátam mögött.

-Kinek a temetéséről beszélgettetek?

-Senkiéről.

-De valakit hívtál, mond el! - és dühösen toporzékolni kezdet.

-Kérdezd Joet.

Aztán Regina felrohant, egyenesen be Joe szobájába.

-Ki halt meg?

-Tessék? - kérdezte Joe értetlenkedve.

-Ki halt meg? - ismételte meg a kérdést Regina.

-Ezt nem mondhatom el és nem is igazán tudom - hazudta.

-Nagyon rosszul hazudsz - mondta Regina.

Aztán leszaladt az emeletről, be a konyhába.Emlékezet a szemetesre és a cikkre. Össze ragasztotta a papírt és rá jött az igazságra: Anyu és Apu nincsenek.

-Hazudtatok - kiáltott fel.

A húgom a földre esve zokogot és aztán könnyeiben fürödve aludt el.
Másnap reggel mindenkit meghívtunk a temetésre ami ma délután háromkor lesz.
Regina nem jött ki a szobájából, családi fótókat nézet.

Egy órakkor kimentünk a temetőbe megnézni minden rendben van-e. A szüleink olyanok voltak akár egy angyalok és mintha aludtak volna. Regina is kijöt nem sírt láthatóan beletörődöt. De, hogy lehet az ilyenbe beletőrődni?
Mire három óra lett mindenki ott volt már. A pap a halotti beszédét mondta. Szép volt. Nem birtam tovább nézni a szüleimet ezért hátra fordultam. Két ember ált a dombon a temetést nézve. Nem ismertem őket és nem is voltak meghívva. Oda mentem Joehoz, hogy megkérdezzem kik ők.

-Joe jönnél egy kicsit?

-Igen, de siess mindjárt te jössz.

-Oké.

-Kik ők? - és a két idegenre mutattam.

-Ki kicsoda? - kérdezte.

Akkor vettem észre, hogy nincs ott senki. Talán csak káprázott a szemem. Temetés után a húgom és Joe hazamentek és pont a gyönörű ház mellet mentünk el.

-Majd én is megyek csak megnézek valamit - mondtam Joenak aki bólintott.

-Jólvan, de siess.

-Oké.

Aztán ép csengetni akartam és nyilt is az ajtó. Egy fiú nézet ki rajta. Olyan velem egykorú lehetett, de szeb volt mint a többi. volt benne valami vonzó. Aztán észrevettem valamit rajta, ő volt az aki nézte a temetést és egy lány.

-Szia!-ébresztett fel az elmélkezésemből.

-Szia!-mondtam rekedt hangon.

-Mit kerestél ott a temetésen?

-Ó, elnézést csak arra jártunk a húgommal és láttuk, hogy épp temetnek - mondta udvariasan és egyben rejtélyesen.

-Mit csinálsz Paul? - kérdezte egy ugyan olyan gyönyürű lány a fiú háta mögött.

-Bocsánat...

-Kendra, a nevem Kendra - segitettem ki Pault.

-Bocsás meg Kendra mennem kell.

-Rendben sziasztok.

-Szia!-mondták, de a húga elenségeskedve.

Amikor hazamentem már mindenki aludt és hát én is elmentem lefeküdni.

2. fejezet - A baleset

Másnap reggel hallottam, ahogy Joe a konyhában anyuékkal beszél. Nem ma jönnek haza?De megígérték. Lebaktattam a lépcsőn egyenesen be a konyhába. Joe már a reggelivel várt.

- Jó reggelt - és egy nagy puszival köszöntöttem.

- Neked is.

- Anyuékkal telefonáltál?

- Igen, de először egyél aztán mesélek.

- Oké- Aztán neki fogtam a gofrihoz. Sokkal finomabb volt mint anyué.De ezt el is vártam tőle. Amikor megettem akkor elvette a tányérom és betette a mosogatógépbe. Leült velem szemben és elkezdte:

- Anyáék ma jönnek haza, de megnéztem az interneten és egy nagy viharba kerülnek majd.

- Remek- mondtam és aggódó tekintettel néztem rá.

- Mi remek?- kérdezte fáradt képpel Regina. Reflex szerűen hátra fordultam.

- Te itt?- kérdeztem meglepetten.

- Nem kéne még aludnod?- kérdezte Joe felnőttesen.

- Nem!- és megrázta a fejét.

- Gofrit?- toltam elé a tányért túllépve a dolgon.

- Kérek.

Adtam neki egy jó nagy szeletet és öntöttem neki egy pohár narancslevet.

- Lányok el kell mennem vásárolni, hogy legyen mit ebédelni.

- Jól van menj csak, mi jól el leszünk.

- De kérnék egy szívességet...

- Mit?- kérdeztem és nem tudtam rá jönni, hogy mit akarhat.

- Csak annyit, hogy ne csináljatok túl nagy rumlit.

- Ezt biztosíthatjuk.

- Rendben.

Aztán elvette az asztalról a kocsikulcsot és ki is viharzott a lakásból.

- Regina tedd el majd magad után a tányérokat.

- Rendben.

Én addig fölmentem és ledőltem az ágyamra. Amikor becsuktam a szemem egy ház jelent meg előttem. A ház, az a ház amit tegnap láttam. Üres volt? Nem láttam ott senkit, talán a tulaj még nem költözött be. És vannak gyerekei? Lenniük kell, vagy csak reméltem. Az volt a jó, hogy nyár van és a szünet is bekövetkezett. Anyuékkal el fogunk menni valahova .Remélem a tengerpartra, az a kedvenc helyem.

Kopp, kopp!

- Igen?- és gyorsan kinyitottam a szememet.

-Elkérhetem a laptopodat?- kérdezte Regina és nagy boci szemekkel nézet rám.

-Akkor kaphatod meg ha nem árulsz be Joenak, hogy elmegyek megnézni valamit.

-Elmész és hova - kérdezte csodálkozva.

-Az ne érdekeljen.

-Jó rendben nem mondom el.

-Oké, akkor vidd.

Aztán mikor kiment a szobámból lementem és kiléptem a házból. Megtorpantam. Biztos oda akarok menni? Mért vonz engem az a ház? Nem értem. Aztán erőt vettem magamon és elindultam a ház felé. Végig gondoltam, hogy ha becsengetek mit mondok, de nem jutott semmi sem az eszembe, odaértem a házhoz. Becsengettem és nem volt otthon senki. Furcsa, pedig megmertem volna esküdni, hogy láttam valamit a házban. Mindegy, inkább hazamegyek, nehogy Joe észre vegye, hogy elmentem .A hazavezető úton a temető fele mentem, mert meg akartam látogatni a nagyi sírját. De hamar el ment a kedvem mert ugyan azt az árnyat láttam. Mért engem választott, mért nem akar egy másik lánynál megjelenni, de lehet, hogy hallucinálok. Inkább haza mentem és ép időbe mert Joe akkor állt be a kocsival. Amire haza jött beesteledett. Nem értem, reggel volt mikor elment és este van mikor hazajött.

-Joe mi tartott ilyen sokáig .Elmentem bevásárolni és a reptérre de a szüleink gépét törölték véglegesen.

-Mi?-kérdeztem és egy kép villant át a fejembe.

-Mi van Kendra?-kérdezte Joe aggodalmas képet vágva.

-Ja semmi-hazudtam.

-Majd úgy is közlik az újságban holnap mi lett a géppel.

-Mondjuk ez is igaz, de el kell mondani Reginának.

-Jó majd én elmondom- mondta Joe és fel ment a húgunk szobájába.

Amikor le jött hozta magával Reginát is.

-Vacsora?- kérdeztem.

-Hát összedobok egy rántottát- és már fordult is a hűtő felé.

-Rendben addig mi megfürdünk.

-Oké.

Én kezdtem aztán jött a húgom. Amire leértünk kész is volt a vacsi. Sokkal finomabb volt mint anyué, de mégis hiányzott a félig nyers rántottája.

-Nem ízlik?- kérdezte Joe felém fordulva.

-Ja, de bocsi- és észre vettem, hogy csak turkálok az ételben- De most nem vagyok éhes, inkább elmegyek aludni.

-Oké, Jó éjt!

Aztán felmentem és lefeküdtem. Másnap reggel én keltem fel leghamarabb és kimentem az újságért. Nagyon kíváncsi voltam mi lett a szüleim gépével. De aztán nem néztem meg mert hallottam, hogy Joe fel kelt.

-Szia!- mondtam álmosan.

-Neked is- és egy nagyot ásított.

-Elmegyek felöltözni, van kávé és behoztam az újságot.

-Oké, akkor megnézem mi történt anyuékkal.

-Sietek!

Felmentem és elég lassan öltöztem, mint ha valami hátráltatott volna. Aztán meghallottam Joe keserves sírását. Sosem hallottam még sírni, mindig tartotta magát, mint egy férfi. Leszaladtam.

-Mi történt?- kérdeztem és éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben.

Aztán csak oda dobta az újságot, nem tudott mondani semmit. Teljesen sokkot kapott. A címlap elejét olvastam és hirtelen ki szált belőlem az élet és szintén sokkot kaptam. A címlapon ez állt: REPÜLŐ BALESET!MINDENKI MEGHAT.A HALOTTAK TESTÉT 3 NAPPAL A BALESET UTÁN KÜLDJÜK VISSZA. AZ UTASOK NÉV SORA: -CORINNE GILBERT
-DAN GILBERT.

Nem is olvastam tovább éreztem, hogy szédülök. Le estem volna ha Joe nem kap el. Nem sírt, a traumától nem tudott. Engem nyugtatgatott. Én is abba hagytam mert hallottam ahogy a húgom jön le a lépcsőn.

-Mi a reggeli?- kérdezte vidáman.

Most megtudtam volna fojtani, de nem ő tehetett róla, hogy ilyen vidám. Nem tudja.

-Gofri és Joe oda rakott elé egy szeletett.

-Köszi!

-Ó, remek itt az újság végre megtudom mi van anyuékkal.

-Baleset...-kezdte olvasni, de kikaptam a kezéből.

-Meghaltak?- és majdnem sírva fakadt.

-Dehogy is...egy idős pár autó balesetet szenvedett, de jól vannak.

-Akkor add ide kérlek mert anyuékra vagyok kíváncsi.

-Nem!-és Joe hirtelen kivette a kezemből és össze tépte az újságot.

-Most ez minek kellet?- kérdezte Regina dühösen.

-Olyan furák vagytok mind a ketten, nincs valami baj?

-Nincs!-mondtuk ketten Joeval.

-Oké, jól van nem kell leharapni a fejemet.

Joe elment és hallottam, hogy a főnökével beszél.Elmondta neki a hírt és itthoni munkát kért .Kapott. El kell mondani Reginának, tudnia kell, kérdezősködni fog. Nem én mondom el, össze vagyok törve, elvesztem. Össze törtem és sosem fogok kikerülni a fényre.

1. fejezet - Egy héttel az évforduló előtt (2.rész)

Az ébresztő óra 7:00 mutatott és kelnem kellett. A nap az egész szobámat bevilágította. Olyan szívesen maradtam volna még két órát az ágyban, de anya hangját hallottam a húgomnál és ha nem kellek fel akkor hozzám is bejön. Apa már a munkahelyén volt egy órája. Anyu ma szabadnapon volt és hallottam, hogy megpróbálkozik a reggeli készítésével. Anyám nem volt az a tipikus háziasszony jelleg, inkább az a munkamániás jelleg volt, még ha nem is látszott rajta. Mire leértem az asztalon már ott voltak a rántották és a húgom ott fintorgott mellettük.

-Sziasztok!- mondtam és körbe üdvözöltem mindenkit.

-Szia kicsim!- mondta anyu és elém tolta a rántotta adagomat.

-Ízlik lányok?- kérdezte felénk fordulva.

-Igen, nagyon jó- hazudtam.

-És neked Regina?

-Szerintem szörny...- és Regina oldalába böktem.

-Szerintem szörnyen finom anyu- mondta Regina és jó ízűen próbálta enni.

A tojás félig nyers volt, így hát nem vártam nagy durranást Reginától. A húgom sokat nyafogott, de szókimondó volt.

-Anyu ma iskola után találkozom a csajokkal, a közeli szórakozó helyen.

-Nem!- mondta anyám ellenkezést nem tűrő hangon.

Talán azért kapta fel a vizet mert félbe szakítottam az olvasással, de lehet, hogy más miatt.

-De miért?- kérdeztem kelleténél kicsit dühösebben.

-Tessék ezt nézd meg, akkor megérted - és odadobta nekem az újságot.

Az újság címlapján csupa nagybetűvel ez állt:
HÁROM EMBERT MEGÖLT VALAMI ÁLLAT A KÖZELI SZÓRAKOZÓ HELYEN.AZ ÁLLATOT MÉG KERESIK.

-De anyu...- kezdtem bele, de anyám félbeszakított.

-Nem!- és elindúlt hogy bepakolja a tányérokat a mosogatógépbe.

Én fölálltam és elmentem az iskolába. Az udvaron találkoztam Aishaval és eléggé elvolt kenődve.

-Mi a baj Aisha?- és megöleltem.

-Nem mehetek veletek a buliba anyám megtiltotta.

-Véletlenül nem az újság cikk miatt?- kérdeztem gyanakvóan.

-De- mondta Aisha meglepettem.

-Engem se engednek és az újság cikk miatt- mondtam és vágtam egy pofát.

-Mért nem tudta megölni az a állat azt a három embert jövő héten?

-Nem tudom- és felnevettünk.

-És csináljunk valamit helyette?

-Sajnálom de bioszra kell tanulnom- és láthatóan Aisah elátkozta magában a biosz tanárunkat.

-Ja azt nekem is.

-Jó akkor majd találkozunk szünetekben.

-Oké, szia!

-Helló -és búcsúzóul megöleltük egymást.

Az óra nagy részére tudtam figyelni és hamar el is repült a nap. Hazatérésem után bekaptam egy szendvicset és elmentem a szobámba, hogy nyugodtan tudjak tanulni.
Másnap hamar felkeltem mert tudtam, hogy ma jön Joe. Amikor felöltöztem és kinéztem a nyitott ablakon egy hűvös szellő megcsapta az arcomat. Aztán hirtelen egy árnyék ment át a szembelévő falon.

-Ez meg mi a fene volt?- kérdeztem magamtól és gyorsan becsuktam az ablakot.
Sosem szerettem az árnyékokat, még néha a sajátomtól is megijedek.

-Lányok lefele megérkezett Joe!- mondta apa fáradt hangon. Vagyis ő ment ki a reptérre Joeért. Igazából azt hittem anyám lesz, mert mindig is szerette a reptereket. Regina szokásához híven sikongatva ment le és Joe karjaiba ugrott. Én lassan és nyugodtan leballagtam, pedig nem voltam nyugodt. Milyen árny lehet az ami csak úgy elillan, még tárgy sem volt ott aminek az árnyéka lehetett volna. Mi volt az?

-Jössz már vagy nem is akarsz üdvözölni?- sürgetett Joe és egy mosolyt engedett az arcára. Aztán én is a nyakába ugortam.

-Hé Joe, te kondi terembe jársz, olyan izmos lettél?

-Ez is, az is.- mondta és erejét firtatva a kiduzzadó izmaira bökött.

-És mi volt veled fiam?- kérdezte apa, aztán megölelte.

-Semmi, a főnök fizetésemelést adott.

-Micsoda?- kérdezte anya és ő is boldogan megölelte.

Joenak már ideje volt fizetés emelést kapnia. Joe 25 éves és sokat szenved a főnöke mellet. Így nagyon jól fizető állása lett. Anyuék elmentek a másik szobába pakolni. Regina oda ment és majdnem elsírta magát, látva, hogy anyuék készülődnek.

-Reginának mi baja van?- kérdezte Joe és Regire nézet.

-Kissé érzékeny- mondtam és megvontam a vállam. Joe oda ment Reginához és ezt mondta neki:
- Ma arra gondoltam elmehetnénk a kedvenc éttermedbe.Mit szólsz hozzá?

-Jó- és láthatóan jobb kedvre derült.

Apáék az esti géppel mentek és így hát kivitte Joe őket és utána mentünk kajálni.
Másnap elmentem bevásárolni és egy igen győnyőrű ház előtt sétáltam el. Nem volt ismerős talán új lakók?De kik lehetnek? Majd úgyis találkozunk a suliban. Legalábbis remélem. Holnap jönnek haza anyáék, mert ma beszélt velük Joe. Én titokban Aishával és a csajokkal vásárolni voltam. Anya Joenak a lelkére kötötte, hogy ne engedjen el sehova mert még nem csillapultak a kedélyek, de Joe engedett és nini, nem lett semmi bajom. Korán feküdtem le. Holnap jönnek anyáék és felakarok készülni rájuk.

1. fejezet - Egy héttel az évforduló előtt (1.rész)

Anya lehívott minket az emeletről, mert be szerettek volna jelenteni valamit apával. Mi már sejtettük a húgommal, hogy mi lesz az, a kérdés az volt, hogy mi is velük mehetünk-e.

- Lányok...-kezdte apu ünnepélyesen- beszeretnénk jelenteni valamit.

A húgom szemtelenül és a szemét forgatva belekezdet.

- Tudjuk, tudjuk...elmentek az évfordulótok miatt valahova.

- Igen -mondta apu befejezve.

- És mit csomagoljunk?

- Regina fejezd be! - szóltam rá dühösen, mert láttam anyán a lelkiismeret furdalást - nem viszünk magunkkal semmit, nem megyünk - vallottam be Reginának és magamnak csalódottan.

- Mi? -és Regina anyu felé fordult.

-Sajnálom -mondta anyu fájdalmas képpel.

-Kivel leszünk? -kérdeztem lényegre törően.

-A bátyátokkal.

-De Joe Berlinben van - mondta Regina kárörvendően.

-Igen, de erre a hétre most haza jön.

-De...-kezdte megint a húgom.

-Nem, Regina fejezd be, te is tudod, hogy Joet már régen láttuk, és örülnöd kéne, hogy találkozhatsz vele!

-Én örülök is, de nekem nem ez a bajom.

-Akkor mi?-kérdezte anyu dühösebben.

-Veletek akarok menni!

-Nem Regina, itthon maradsz!

Reginának könnybe lábadt a szeme és felrohant az emeletre.

-Utána megyek -mondtam hősiesen.

Kopp, Kopp

-Igen? - kérdezte remegő hangon.

-Regina...- szóltam kedvesen a kishúgomhoz.

-Mi van? - szólt durcásan.

-Ne csináld ezt, máskor is mentek már el anyuék ketten, és nem csináltál ekkora hisztit.

-Jó rendben, tudom mire gondolsz, engedjek.

- Akkor mi lesz a válasz?

- Igen, de csak Joeért, mert nagyon szeretem - és, hogy kimutassa a szeretetét megölelte a párnáját.

- Köszönöm.

Kimentem Regina túlcsicsázott, rózsaszín szobájából, és lementem a konyhába.

- Nos mi volt?-kérdezte anya sürgetően.

- Meg volt, le van rendezve.

- Köszi.

- Nincs mit.

Aztán az órára néztem és felrohantam az emeletre és be a szobámba. Eszembe jutott, hogy ma mozizni megyünk Aishaval. A legjobb barátnőm, Aisha vicces, kedves és mindent megért. Óvodás korunk óta ismerjük egymást, de csak az általános iskolában kezdtünk legjobb barátokká válni. Amikor felöltöztem és lerohantam majdnem apuba botlottam.

- Hova, hova Kendra?

- Aishához.

- Akkor jó, de óvatosan.

- Oké.De most mennem kell mert már Aisha vár.

- Rendben, érezd jól magad!

- Köszi, szia!

Kimentem az ajtón, Aisha már várt.

- Helló!- mondtam felszabadultan.

- Helló! Mi tartott ilyen sokáig?

- Semmi, majd elmesélem, csak annyit mondok tiszta őrültek háza van nálunk.

- Oké - mondta Aisha a jól megszokott "mi volt itt" grimaszával.

- Pattanj be! - szólt rám és a kocsira bökött.

- Új?

- Igen, de majd elmesélem - Mikor beültünk a kocsiba még az a jól meg szokott gyári szag ütötte meg az orrom.

- Nos ki kezdi?

- Kezdem én - szólt Aisha- nekem úgy is rövidebb.

- Kérdés? - kérdezte Aisha és körbe nézett a kocsiban.

- BMW, nem volt olcsóbb a kirakatban? - és gúnyosan mosolyogtam.

- Szülinapi ajándék - nyafogta.

- Jól van - és könnyedén felnevettem.

- És nálad mi a bolondok háza?

- A húgom és a szüleim.

- Mi történt?

-A szüleimnek most lesz a házassági évfordulójuk és Regina velük akart menni, de anyu és apu nem így gondoltál és a húgom elkezdet hisztizni.

-És ki fog vigyázni rátok?

-Joe.

-Ezt nem hiszem el-mondta Aisa és durcásan rám nézet.

- Mi a baj?

- Dan és Corinne még mindig ilyenek?

- Mármint milyenek? -kérdeztem meglepetten.

- Olyanok, hogy nem engednek egyedül otthon maradni.

-Ismered őket, 18 éves koromig semmi, csak elmehetek vala hova veled vagy a
csajokkal.

-Igen, de az én anyám megengedi -mondta.

- Az a tied és nem az enyém.

- Hát ja - és, hogy lezárjuk a témát mind a ketten felnevettünk.

Amikor megérkeztünk szerencsénk volt mert nem kellet várni, így hát bementünk és megnéztük a filmet. Mozi után haza mentünk és benyitottam a házba.

- Sziasztok!- mondtam bejutva, de észre vettem, hogy mindenki alszik.

- Remek...

Így hát felmentem a szobámba és a szekrényből előhúztam a hálóingemet és bementem a fürdőbe. Megfürödtem és lefeküdtem.

Prológus

Emlékszem....
Emlékszem az utolsó szavára...
Boldog volt. Apuval mentek a házassági évfordulójukra.A horvátországi partokra mentek.

Új srác a suliban. Mindenki erről beszél. És a srácok, na a srácok az új srác hugáról. Azért ennyire nem lehet téma....
Találkoznom kell velük, meg kell ismernem őket, de a szüleim óta, nem tudom , hogy lesz tovább és Regina is érzi, hogy nincs rendben valami.Nem jönnek haza, hol vannak?
A szüleim óta nem nagyon tudom, hogy mi történik a suliban.
Tavaly szellem diákként voltam a suliba és Aisha, a barátnőmet nagyon megijesztettem...
mondjuk tudott a baleseről, de félt, félt, hogy elveszít.
Megtörténhet, vagy kijutok a fényre? Nem tudom. Az életembe már csak a "fény" segíthet.

Tudom, hogy a húgom idegesítő és leszál rólam ha kérem, de most más, és még Joe se szól rá.
A szüleim balesete óta egyre idegesítőbb. De megértem, hogy ilyen mert nem tudja.
Mondtam Joenak, hogy már el lehet mondani neki, mert elég idős, hogy felfogja, de Joe hallgat még.
Nem értem.
Miért?