Tartalom

Ez egy lányról szól akinek elég baja van így is, még meg kell tartania a barátja titkát. Vajon képes lesz rá, vagy összetör örökre?

2010. július 20., kedd

3. fejezet - Három nappal a baleset után

A három nap ami eltelt olyan volt mint ha meg állt volna az idő, nem történt semmi. A városi hullaházból telefonáltak, hogy megérkezett anyu és apu holtteste. Joe jól tartotta magát a telefonban, de mikor letette akkor egyenesen bement a szobájába és teljesen letargiába esett. Én nem tudtam se sírni, se nevetni. A húgom nagyon furának tartott minket, de mi csak azzal magyaráztuk:

-Majd megtudod.

Joe egyik nap felhívta a rokonokat a hír miatt és, hogy szívesen látjuk őket. Én Aishát hívtam fel mert Joe megengedte, hogy eljöjjön. Aisha már tudta a hírt:

-Szia, Kendra vagyok!-mondtam még mindig lehangoltan.

-Helló - és egy nagy sóhajt hallottam a vonal túlsó feléről.

-Jobban vagy? - kérdezte eggyütérző hangon.

-Kicsit.

-Mért hívtál? - kérdezett rá a lényegre.

-Megszeretnélek hívni a temetésre, eljössz?

-Persze és köszönöm a meghívást.

-Szívesen, szia!

-Helló!

Leraktam a telefont és amikor meg fordultam Reginát láttam a hátam mögött.

-Kinek a temetéséről beszélgettetek?

-Senkiéről.

-De valakit hívtál, mond el! - és dühösen toporzékolni kezdet.

-Kérdezd Joet.

Aztán Regina felrohant, egyenesen be Joe szobájába.

-Ki halt meg?

-Tessék? - kérdezte Joe értetlenkedve.

-Ki halt meg? - ismételte meg a kérdést Regina.

-Ezt nem mondhatom el és nem is igazán tudom - hazudta.

-Nagyon rosszul hazudsz - mondta Regina.

Aztán leszaladt az emeletről, be a konyhába.Emlékezet a szemetesre és a cikkre. Össze ragasztotta a papírt és rá jött az igazságra: Anyu és Apu nincsenek.

-Hazudtatok - kiáltott fel.

A húgom a földre esve zokogot és aztán könnyeiben fürödve aludt el.
Másnap reggel mindenkit meghívtunk a temetésre ami ma délután háromkor lesz.
Regina nem jött ki a szobájából, családi fótókat nézet.

Egy órakkor kimentünk a temetőbe megnézni minden rendben van-e. A szüleink olyanok voltak akár egy angyalok és mintha aludtak volna. Regina is kijöt nem sírt láthatóan beletörődöt. De, hogy lehet az ilyenbe beletőrődni?
Mire három óra lett mindenki ott volt már. A pap a halotti beszédét mondta. Szép volt. Nem birtam tovább nézni a szüleimet ezért hátra fordultam. Két ember ált a dombon a temetést nézve. Nem ismertem őket és nem is voltak meghívva. Oda mentem Joehoz, hogy megkérdezzem kik ők.

-Joe jönnél egy kicsit?

-Igen, de siess mindjárt te jössz.

-Oké.

-Kik ők? - és a két idegenre mutattam.

-Ki kicsoda? - kérdezte.

Akkor vettem észre, hogy nincs ott senki. Talán csak káprázott a szemem. Temetés után a húgom és Joe hazamentek és pont a gyönörű ház mellet mentünk el.

-Majd én is megyek csak megnézek valamit - mondtam Joenak aki bólintott.

-Jólvan, de siess.

-Oké.

Aztán ép csengetni akartam és nyilt is az ajtó. Egy fiú nézet ki rajta. Olyan velem egykorú lehetett, de szeb volt mint a többi. volt benne valami vonzó. Aztán észrevettem valamit rajta, ő volt az aki nézte a temetést és egy lány.

-Szia!-ébresztett fel az elmélkezésemből.

-Szia!-mondtam rekedt hangon.

-Mit kerestél ott a temetésen?

-Ó, elnézést csak arra jártunk a húgommal és láttuk, hogy épp temetnek - mondta udvariasan és egyben rejtélyesen.

-Mit csinálsz Paul? - kérdezte egy ugyan olyan gyönyürű lány a fiú háta mögött.

-Bocsánat...

-Kendra, a nevem Kendra - segitettem ki Pault.

-Bocsás meg Kendra mennem kell.

-Rendben sziasztok.

-Szia!-mondták, de a húga elenségeskedve.

Amikor hazamentem már mindenki aludt és hát én is elmentem lefeküdni.

2 megjegyzés:

  1. Szia!:)
    Nagyon tetszik a történet, és kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a folytatásban:)
    Egy jó tanács: kicsit részletesebben írd le a szereplőket, mivelugyan kint vannak a képek, de attól lesz színesa történet, ha sokkal több leírást teszel bele. Például írd le, hogy milyen a ház kívülről. Úgy értem ne csak azt, hogy nagy, régies, stb, hanem részletesebben. Merj játszani a szavakkal!:) Puszi
    Mystic Angel

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Köszönöm a jó tanácsokat, meg fogattam.Köszönöm, hogy olvasómmá váltál.Majd mindig szeretnék komikat kapni!
    Merilia

    VálaszTörlés