Másnap reggel hallottam, ahogy Joe a konyhában anyuékkal beszél. Nem ma jönnek haza?De megígérték. Lebaktattam a lépcsőn egyenesen be a konyhába. Joe már a reggelivel várt.
- Jó reggelt - és egy nagy puszival köszöntöttem.
- Neked is.
- Anyuékkal telefonáltál?
- Igen, de először egyél aztán mesélek.
- Oké- Aztán neki fogtam a gofrihoz. Sokkal finomabb volt mint anyué.De ezt el is vártam tőle. Amikor megettem akkor elvette a tányérom és betette a mosogatógépbe. Leült velem szemben és elkezdte:
- Anyáék ma jönnek haza, de megnéztem az interneten és egy nagy viharba kerülnek majd.
- Remek- mondtam és aggódó tekintettel néztem rá.
- Mi remek?- kérdezte fáradt képpel Regina. Reflex szerűen hátra fordultam.
- Te itt?- kérdeztem meglepetten.
- Nem kéne még aludnod?- kérdezte Joe felnőttesen.
- Nem!- és megrázta a fejét.
- Gofrit?- toltam elé a tányért túllépve a dolgon.
- Kérek.
Adtam neki egy jó nagy szeletet és öntöttem neki egy pohár narancslevet.
- Lányok el kell mennem vásárolni, hogy legyen mit ebédelni.
- Jól van menj csak, mi jól el leszünk.
- De kérnék egy szívességet...
- Mit?- kérdeztem és nem tudtam rá jönni, hogy mit akarhat.
- Csak annyit, hogy ne csináljatok túl nagy rumlit.
- Ezt biztosíthatjuk.
- Rendben.
Aztán elvette az asztalról a kocsikulcsot és ki is viharzott a lakásból.
- Regina tedd el majd magad után a tányérokat.
- Rendben.
Én addig fölmentem és ledőltem az ágyamra. Amikor becsuktam a szemem egy ház jelent meg előttem. A ház, az a ház amit tegnap láttam. Üres volt? Nem láttam ott senkit, talán a tulaj még nem költözött be. És vannak gyerekei? Lenniük kell, vagy csak reméltem. Az volt a jó, hogy nyár van és a szünet is bekövetkezett. Anyuékkal el fogunk menni valahova .Remélem a tengerpartra, az a kedvenc helyem.
Kopp, kopp!
- Igen?- és gyorsan kinyitottam a szememet.
-Elkérhetem a laptopodat?- kérdezte Regina és nagy boci szemekkel nézet rám.
-Akkor kaphatod meg ha nem árulsz be Joenak, hogy elmegyek megnézni valamit.
-Elmész és hova - kérdezte csodálkozva.
-Az ne érdekeljen.
-Jó rendben nem mondom el.
-Oké, akkor vidd.
Aztán mikor kiment a szobámból lementem és kiléptem a házból. Megtorpantam. Biztos oda akarok menni? Mért vonz engem az a ház? Nem értem. Aztán erőt vettem magamon és elindultam a ház felé. Végig gondoltam, hogy ha becsengetek mit mondok, de nem jutott semmi sem az eszembe, odaértem a házhoz. Becsengettem és nem volt otthon senki. Furcsa, pedig megmertem volna esküdni, hogy láttam valamit a házban. Mindegy, inkább hazamegyek, nehogy Joe észre vegye, hogy elmentem .A hazavezető úton a temető fele mentem, mert meg akartam látogatni a nagyi sírját. De hamar el ment a kedvem mert ugyan azt az árnyat láttam. Mért engem választott, mért nem akar egy másik lánynál megjelenni, de lehet, hogy hallucinálok. Inkább haza mentem és ép időbe mert Joe akkor állt be a kocsival. Amire haza jött beesteledett. Nem értem, reggel volt mikor elment és este van mikor hazajött.
-Joe mi tartott ilyen sokáig .Elmentem bevásárolni és a reptérre de a szüleink gépét törölték véglegesen.
-Mi?-kérdeztem és egy kép villant át a fejembe.
-Mi van Kendra?-kérdezte Joe aggodalmas képet vágva.
-Ja semmi-hazudtam.
-Majd úgy is közlik az újságban holnap mi lett a géppel.
-Mondjuk ez is igaz, de el kell mondani Reginának.
-Jó majd én elmondom- mondta Joe és fel ment a húgunk szobájába.
Amikor le jött hozta magával Reginát is.
-Vacsora?- kérdeztem.
-Hát összedobok egy rántottát- és már fordult is a hűtő felé.
-Rendben addig mi megfürdünk.
-Oké.
Én kezdtem aztán jött a húgom. Amire leértünk kész is volt a vacsi. Sokkal finomabb volt mint anyué, de mégis hiányzott a félig nyers rántottája.
-Nem ízlik?- kérdezte Joe felém fordulva.
-Ja, de bocsi- és észre vettem, hogy csak turkálok az ételben- De most nem vagyok éhes, inkább elmegyek aludni.
-Oké, Jó éjt!
Aztán felmentem és lefeküdtem. Másnap reggel én keltem fel leghamarabb és kimentem az újságért. Nagyon kíváncsi voltam mi lett a szüleim gépével. De aztán nem néztem meg mert hallottam, hogy Joe fel kelt.
-Szia!- mondtam álmosan.
-Neked is- és egy nagyot ásított.
-Elmegyek felöltözni, van kávé és behoztam az újságot.
-Oké, akkor megnézem mi történt anyuékkal.
-Sietek!
Felmentem és elég lassan öltöztem, mint ha valami hátráltatott volna. Aztán meghallottam Joe keserves sírását. Sosem hallottam még sírni, mindig tartotta magát, mint egy férfi. Leszaladtam.
-Mi történt?- kérdeztem és éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben.
Aztán csak oda dobta az újságot, nem tudott mondani semmit. Teljesen sokkot kapott. A címlap elejét olvastam és hirtelen ki szált belőlem az élet és szintén sokkot kaptam. A címlapon ez állt: REPÜLŐ BALESET!MINDENKI MEGHAT.A HALOTTAK TESTÉT 3 NAPPAL A BALESET UTÁN KÜLDJÜK VISSZA. AZ UTASOK NÉV SORA: -CORINNE GILBERT
-DAN GILBERT.
Nem is olvastam tovább éreztem, hogy szédülök. Le estem volna ha Joe nem kap el. Nem sírt, a traumától nem tudott. Engem nyugtatgatott. Én is abba hagytam mert hallottam ahogy a húgom jön le a lépcsőn.
-Mi a reggeli?- kérdezte vidáman.
Most megtudtam volna fojtani, de nem ő tehetett róla, hogy ilyen vidám. Nem tudja.
-Gofri és Joe oda rakott elé egy szeletett.
-Köszi!
-Ó, remek itt az újság végre megtudom mi van anyuékkal.
-Baleset...-kezdte olvasni, de kikaptam a kezéből.
-Meghaltak?- és majdnem sírva fakadt.
-Dehogy is...egy idős pár autó balesetet szenvedett, de jól vannak.
-Akkor add ide kérlek mert anyuékra vagyok kíváncsi.
-Nem!-és Joe hirtelen kivette a kezemből és össze tépte az újságot.
-Most ez minek kellet?- kérdezte Regina dühösen.
-Olyan furák vagytok mind a ketten, nincs valami baj?
-Nincs!-mondtuk ketten Joeval.
-Oké, jól van nem kell leharapni a fejemet.
Joe elment és hallottam, hogy a főnökével beszél.Elmondta neki a hírt és itthoni munkát kért .Kapott. El kell mondani Reginának, tudnia kell, kérdezősködni fog. Nem én mondom el, össze vagyok törve, elvesztem. Össze törtem és sosem fogok kikerülni a fényre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése