Kedves olvasok!

Kedves olvasok!
Arra jutottam, hogy egy új történetet kéne írnom és a segítségeteket kérném.
Ha éppen betoppantok a blogomra és olvassátok ezt a cikket akkor 2 percet szakítsatok rám és írjátok le a megjegyzésbe milyen stílusú vagy milyen történetet szeretnétek olvasni nálam, de akár azt is mondhatjátok, hogy maradjon a régi.
Ha nem vagy rendszeres olvas csak véletlenül rám bukkantál és megtetdszet az oldal akkor te is leírhatod a gondolatodat.

Köszönettel:

merilia

Boldog Karácsonyt és Kellemes Újévet!

Mindenkinek boldog karácsonyt és sikerekkel teli újévet kívánok!
És egy ajándékot hozok nektek pontban karácsonykor és pontban azaz éjfélkor amikor lesz az újesztendő.
Figyeljétek az időt mert vár a meglepetés!

Szünet

Sajnálom, de így jött össze.
A blog szünetel nem tudom meddig de rengeteg tanulni valóm van.
De látom nem is baj mert nem nagyom olvassátok és vélemény sincs....
De azért aki olvassa annak köszönöm.

6.fejezet-Rettegés

Másnap reggel suliba kellet volna mennem, de tudtam, hogy ők is ott lesznek.Joe már feljött szólni, hogy menjek mert elfogok késni. Regina furcsán bámult, látta, hogy valami nincs rendben. Minden lépésem után remegve néztem körül. Amikor odaértem a sulihoz Aisha futott hozzám.
-Hello!-mondta vidáman.
-Szia!
-Minden rendben csajszi?
Feltűnt neki, hogy nem őt figyelem ha nem a padon ülő két alakot, Pault és Ashlyt.
-Csak nem szerelmes vagy Paulba?
-Mi?-és olyan hangosan mondtam a Mi szót, hogy sokan rám néztek.
-Mért vagy kiakadva?-és furcsáloan rám nézet.
-Nem vagyok kiakadva, de most mennem kell majd beszélünk.
-Oké, szia!
-Szia!
Lassan, de biztosan elindultam a Vámpírok felé. Szörnyű volt még gondolatban is kimondani, hogy Vámpír. Amikor odaértem látszott, hogy mondani szeretnének valamit:
-Megutálhatsz minket, de tartsd titokba a létünket!
Pedig már el akartam mondani Aishanak.
-Kendra itt vagy?-Paul megfogta a kezem.
Úgy hatolt át bennem a szeretet, hogy megfogattam volna, hogy...
-Kendra...
-Igen persze.
Nagyon gyenge voltam, de eltántorogtam a suliig. Egész nap azon gondolgoztam, hogy elmondom Aishanak a titkot és nem érdekel Paul. Félelemből harag lett, hogy a legjobb barátnőmnek nem mondhatok el semmit. Órák után megcsörrent a telefonom, ismeretlen szám.
-Helló?
-Szia Paul vagyok.
-Te honnan tudod a számom?-kérdeztem ráförmedve.
-Ja, benne volt a telefon könyvbe.
-Oké.
-Mit szeretnél?-kérdeztem tárgyilagosan.
-Elhívnálak a presszóba beszélgetni.
-Ugyan miért?-kérdeztem mert volt valami más is a hangjába, valami kimondatlan.
-Nyugi nem azért, hogy egy jót falatozzak...
-Pedig erre gondoltam.-mondtam gúnyosan.
-Sejtettem, akkor jössz?
-Majd meglátom...
-Ok akkor majd hívjál fel.
-Jó szia!
-Helló!
Aishaval megbeszéltem egy találkozót reménykedve hátha tud segíteni.
-Miért volt ilyen sürgős?
-Találd ki..
-Pasi ügy?
-Aha
-Paul igaz?
-Igen.
-Akkor menj el vele, de mi a kérdésed?
-Pont ez. De nem akarok.
-Mért?-nagyon furcsa volt neki a kijelentésem láthatóan
-Mert ő..
-Mi ő leprás?
-Nem.-mondta haragosabban mint akartam
-Akkor nincs itt semmi kérdés, de bocs mennem kell anyáméknak valami konzultáció lesz.
-Ok.
-Akkor szia!
-Szia.
Ettől féltem, hogy ő is azt akarja amit a szívem: Elmenni, de ha tudná, hogy ki ő valójában akkor más lenne a helyzet ez lesz életem legrémisztőbb és legvéresebb randevúja. Sok szerencsét!

5.fejezet-A menekülés

Vége lett a sulinak és este Aishaval megbeszéltük, hogy át jön. Hazafelé a rövidebb úton mentem amibe beletartozott a régi ház is ahol Paul és Ashly lakik. Az épületet kívülről égetett vörös tégla borította. A ház udvara maga volt a paradicsom, elején egy kis patakocska csörgedezett és egy szomorú fűz állt. Hátul egy pavilon volt és egy nagy terasz nyílt rá. Egy idő után észrevettem, hogy egy helyben állok és a házban gyönyörködöm. Hirtelen valami megkarmolt. Ránéztem a kezemre és láttam, hogy nagyon vérzem. Elkezdtem szaladni, de még egyszer megkarmolt.A fehér nadrágom vérben úszott.Aztán a ház kapuja elé értem. Nem lenne szabad, de meg kell tennem, így hát becsengettem. Az ajtó nyílt és én lihegve elkezdtem hadarni:

-Kérlek segíts, valaki megtámadott!-mondtam.

Ránézet a vérző karomra. Mintha ideges lenne vagy nem bírja a vért az egész teste megfeszült.

-Kérlek....

-Rendben gyere be- és kitárta az ajtót.

De én ahelyett,hogy rögtön bementem volna, Paul nyakába ugrottam, mert a hátam mögül vicsorgást hallottam. Meglepetésemre Ashly volt az és olyan pózban volt mint ha mindjárt megtámadna. Paulra néztem és ő meg a húgára. Csalódotság volt Paul szemében és a húga látta ezt ezért elfutott, de nem az volt benne az érdekes, hogy elfutott, hanem az, hogy gyorsan. Olyan gyorsan, hogy a szemem csak egy csíkot látott. Kikászálódtam Paul karjaiból és ránéztem.

-Jobb ha be jössz Kendra.

-Oké- éreztem, hogy ez egy hosszas beszélgetés lesz.

Leültünk a kanapéra és belekezdett.

-A húgom csak félt engem.

-Látom, de mért is?

-Hát...mi nem azok vagyunk akiknek látszunk.

-Ezt, hogy érted?- és láttam, hogy ennek nem lesz jó vége.

-Mi...hát mi....

-Igen ti, mik vagytok ti?

-Vámpírok.

Amikor meghallottam a Vámpír szót akkor elsötétült előttem a világ,pánikba estem. Ezek a vámpírok vért isznak és lehet azaz biztos, hogy én leszek a következő. De Paul megnyugtatott, hogy csak állati vért isznak.

-És ittál már ember vért? -kérdeztem reménykedve, hogy nem.

-Igen ittam, de az régen volt.

-Hány éves vagy?

-17.

-Kíváncsi vagyok mióta.

-1890-óta.

-A húgod csak megakart védeni tőletek! -és éreztem, hogy hátrálok kifele a házból.

-Nem, azaz igen, de jobban féltett engem.

Aztán a kilincs a kezembe került és kinyitottam és ott állt Ashly.Fel síkitottam:

-Engedjetek!!

Aztán elrohantam, de láttam a két fél ugyan úgy néz rám: csalódottak voltak. Én mitsemtőrödve rohantam és amikor beérem a házba a biztonságban éreztem magam. Vagyis léteznek Vámpírok, de nem bántanak senkit. Ez megnyugtató, de akkoris félek.

4.fejezet-Újra a suliban

Eltelt két hónap és mindenki megnyugodtot valamennyire. Én elég jól beletörődtem, de az a találkozás teljesen nyomot hagyott az életemben. Holnap iskola. Remek. Találkozom a csajokkal és amilyen az én szerencsém találkozok Paullal és a húgával. Joe eléggé belejöt a felnötesdibe és láthatóan élvezi, hogy parancsolgathat. De engem nem zavar és jó látni, hogy mosolyog. Ma korán lefekszem, hogy ez a nyáriszünet ne látszodjon rajtam. Másnap reggel korán felkeltem és lementem regglizni.Az asztalon egy levelet találtam amit Joe írt.

Ha felkeltetek csináljatok reggelit. Légyszi Kendra kisérd el Reginát a suliba mert elmentem dolgozni, majd este jövök.
Joe

Megcsináltam a reggelit és felkeltettem Reginát.

-Regina ébresztő!-és elhúztam a függönyét.

-Hol van Joe?-kérdezte álmos hangon.

-A munka helyén. Öltözz fel és gyere reggelizni.

-Jólvan megyek.

Aztán kimentem a szobájából és bementem a szobámba megírni a maradék házimat.
Hallottam ahogy baktat lefelé a húgom és a csörömpölést a konyhából. De én inkább a leckémre figyeltem. Aztán megszólalt a telefonom.

-Hallo?

-Szia Aisha vagyok.

-Ó, hello Aisah, hogy vagy?-kérdeztem vidáman.

-Köszi jól, csak azért hívlak, hogy én megyek érted vagy is készülögy és nicsen kifogás!-nevetett a vonal túlsó végén.

-Jó, de a húgomnak is jönnie kell.

-Rendben, elfér.

-Jó akkor öt perc múlva.

-Oké, szia Kendra!

-Szia!-és letettem.

Lerohantam a táskámmal az emeletről be a konyhába.

-Siess húgi, öt perc múlva fuvar érkezik.

-Ki?-kérdezte Regina tele szájjal.

-Aisha.

-Jó, de fel kell szaladnom a táskámért.

-Rendben, de siess.

Aztán megszólalt a csangő, pont mikor pakoltam be a mosogatógépbe. Aisha volt.

-Szia, gyere be.

-Köszi.-és átöleltük egymást.

-Regina?-kérdezte.

-Még felment a táskájáért.

-Itt vagyok!-jelentette be és átölelte Aishát üdvözlően.

-Szia, akkor mehetünk?

-Igen.

Aztán kimentünk és bezártam a lakást. Amikor kiszáltunk az autóból Regina máris
megtalálta a barátnőit, ugy ahogyan én is. Én igazából nem megtaláltam, hanem lerohantak. Későn jöttünk mert máris becsengettek. Amikor bementünka terembe majdnem hátra estem a meglepetségtől. Ashleyt láttam, Paul húgát. Vagyis ide járnak suliba.

-Kendra minden rendben?-kérdezte aggodalmas képet vágva Aisha.

-Igen.

-Gyere kérjük el az ülésrendet.

-Jól van.

Amikor megláttam kimellé ülök majd elkezdtem szédülni.Nem volt kedves velem Ashley
és nem reméltem jót. Bejött a tanár és lekellet ülni.Ashley olyan szép volt, hogy én elalacsonyodtam mellette. Aztán az történt amire nem számítottam:

-Hagyd békén Pault, mert nagyon begbánod!-mondta ellenségesen.

-De hát nem csináltam vele semmit-mondtam.

-De ne is gyere hozzánk soha többet így is veszélybe sodortad már, kopj le!

Aztán mintha mi sem történt volna ment tovább az óra. Nem értettem. Mit tettem?

3. fejezet - Három nappal a baleset után

A három nap ami eltelt olyan volt mint ha meg állt volna az idő, nem történt semmi. A városi hullaházból telefonáltak, hogy megérkezett anyu és apu holtteste. Joe jól tartotta magát a telefonban, de mikor letette akkor egyenesen bement a szobájába és teljesen letargiába esett. Én nem tudtam se sírni, se nevetni. A húgom nagyon furának tartott minket, de mi csak azzal magyaráztuk:

-Majd megtudod.

Joe egyik nap felhívta a rokonokat a hír miatt és, hogy szívesen látjuk őket. Én Aishát hívtam fel mert Joe megengedte, hogy eljöjjön. Aisha már tudta a hírt:

-Szia, Kendra vagyok!-mondtam még mindig lehangoltan.

-Helló - és egy nagy sóhajt hallottam a vonal túlsó feléről.

-Jobban vagy? - kérdezte eggyütérző hangon.

-Kicsit.

-Mért hívtál? - kérdezett rá a lényegre.

-Megszeretnélek hívni a temetésre, eljössz?

-Persze és köszönöm a meghívást.

-Szívesen, szia!

-Helló!

Leraktam a telefont és amikor meg fordultam Reginát láttam a hátam mögött.

-Kinek a temetéséről beszélgettetek?

-Senkiéről.

-De valakit hívtál, mond el! - és dühösen toporzékolni kezdet.

-Kérdezd Joet.

Aztán Regina felrohant, egyenesen be Joe szobájába.

-Ki halt meg?

-Tessék? - kérdezte Joe értetlenkedve.

-Ki halt meg? - ismételte meg a kérdést Regina.

-Ezt nem mondhatom el és nem is igazán tudom - hazudta.

-Nagyon rosszul hazudsz - mondta Regina.

Aztán leszaladt az emeletről, be a konyhába.Emlékezet a szemetesre és a cikkre. Össze ragasztotta a papírt és rá jött az igazságra: Anyu és Apu nincsenek.

-Hazudtatok - kiáltott fel.

A húgom a földre esve zokogot és aztán könnyeiben fürödve aludt el.
Másnap reggel mindenkit meghívtunk a temetésre ami ma délután háromkor lesz.
Regina nem jött ki a szobájából, családi fótókat nézet.

Egy órakkor kimentünk a temetőbe megnézni minden rendben van-e. A szüleink olyanok voltak akár egy angyalok és mintha aludtak volna. Regina is kijöt nem sírt láthatóan beletörődöt. De, hogy lehet az ilyenbe beletőrődni?
Mire három óra lett mindenki ott volt már. A pap a halotti beszédét mondta. Szép volt. Nem birtam tovább nézni a szüleimet ezért hátra fordultam. Két ember ált a dombon a temetést nézve. Nem ismertem őket és nem is voltak meghívva. Oda mentem Joehoz, hogy megkérdezzem kik ők.

-Joe jönnél egy kicsit?

-Igen, de siess mindjárt te jössz.

-Oké.

-Kik ők? - és a két idegenre mutattam.

-Ki kicsoda? - kérdezte.

Akkor vettem észre, hogy nincs ott senki. Talán csak káprázott a szemem. Temetés után a húgom és Joe hazamentek és pont a gyönörű ház mellet mentünk el.

-Majd én is megyek csak megnézek valamit - mondtam Joenak aki bólintott.

-Jólvan, de siess.

-Oké.

Aztán ép csengetni akartam és nyilt is az ajtó. Egy fiú nézet ki rajta. Olyan velem egykorú lehetett, de szeb volt mint a többi. volt benne valami vonzó. Aztán észrevettem valamit rajta, ő volt az aki nézte a temetést és egy lány.

-Szia!-ébresztett fel az elmélkezésemből.

-Szia!-mondtam rekedt hangon.

-Mit kerestél ott a temetésen?

-Ó, elnézést csak arra jártunk a húgommal és láttuk, hogy épp temetnek - mondta udvariasan és egyben rejtélyesen.

-Mit csinálsz Paul? - kérdezte egy ugyan olyan gyönyürű lány a fiú háta mögött.

-Bocsánat...

-Kendra, a nevem Kendra - segitettem ki Pault.

-Bocsás meg Kendra mennem kell.

-Rendben sziasztok.

-Szia!-mondták, de a húga elenségeskedve.

Amikor hazamentem már mindenki aludt és hát én is elmentem lefeküdni.